Szoó Virág - Egyről hogyra
Szoó VirágEgyről hogyra Egyre nehezebbfelépítenia porig rombolt önbecsülést.Egyre fárasztóbbújra elszórniaz őszi vagy tavaszi vetést.Egyre mélyebbreszúrnak a tüskék,tartósabb sebeket okozva.Egyre távolabbkerül időbena lelkes kiskamasz-boszorka.Egyre szomorúbbmaradok estemagamnak írogatva verset.Egyre kevésbévágyom játszani,nem érdelnek a győzelmek.Egyre rogyottabbreménykedésbenalig látok már tenni okot.Egyre unottabbsok hétköznapothagyok elmenni, ahogy szokott.Egyre kevesebbbennem a jókedv,belenyugszom: az élet ilyen.Egyre bágyadtabb,halványabb fényem,s gyatrább magamba vetett hitem. Hogy lehet eztánkedvet keresni,őszintén mégismosolyogni?Hogy lehet ebbőlkilábbal lépni,sőt, ritmusra dallamtáncolni?Hogy lehet lelnibánatra gyógyírt,s csípését hogy lehet kiállni?Hogy lehet adniörömölelést,ha kamaszabbra kell vigyázni?Hogy lehet mégisbízni a szóban:talál magának halló fület?Hogy lehet újraleülni együtt,s kacagni lépést, vesztett ügyet?Hogy lehet hinni:nem ennyi volt csak,amit erőmből tenni tudtam?Hogy kell napontagyűjteni álmot,hőt sugározni magánfagyban?Hogy kell túlélniérzékenységemokozta árkok vonzásait?Hogy lehet tudni:lesz mindig bennemakarat, ami majd felsegít? Így…