Írnékén

Irodalmasított küzdelmek az időhiány ellen

Szoó Virág - Egyről hogyra

2017. november 07. 08:00 - Szoó Virág

egyrol_hogyra.jpgSzoó Virág
Egyről hogyra
 
Egyre nehezebb
felépíteni
a porig rombolt önbecsülést.
Egyre fárasztóbb
újra elszórni
az őszi vagy tavaszi vetést.
Egyre mélyebbre
szúrnak a tüskék,
tartósabb sebeket okozva.
Egyre távolabb
kerül időben
a lelkes kiskamasz-boszorka.
Egyre szomorúbb
maradok este
magamnak írogatva verset.
Egyre kevésbé
vágyom játszani,
nem érdelnek a győzelmek.
Egyre rogyottabb
reménykedésben
alig látok már tenni okot.
Egyre unottabb
sok hétköznapot
hagyok elmenni, ahogy szokott.
Egyre kevesebb
bennem a jókedv,
belenyugszom: az élet ilyen.
Egyre bágyadtabb,
halványabb fényem,
s gyatrább magamba vetett hitem.
 
Hogy lehet eztán
kedvet keresni,
őszintén mégismosolyogni?
Hogy lehet ebből
kilábbal lépni,
sőt, ritmusra dallamtáncolni?
Hogy lehet lelni
bánatra gyógyírt,
s csípését hogy lehet kiállni?
Hogy lehet adni
örömölelést,
ha kamaszabbra kell vigyázni?
Hogy lehet mégis
bízni a szóban:
talál magának halló fület?
Hogy lehet újra
leülni együtt,
s kacagni lépést, vesztett ügyet?
Hogy lehet hinni:
nem ennyi volt csak,
amit erőmből tenni tudtam?
Hogy kell naponta
gyűjteni álmot,
hőt sugározni magánfagyban?
Hogy kell túlélni
érzékenységem
okozta árkok vonzásait?
Hogy lehet tudni:
lesz mindig bennem
akarat, ami majd felsegít?
 
Így…
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoovirag.blog.hu/api/trackback/id/tr613197540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása