Szoó VirágA belvárostól a lakótelepig Vége van. Nem volt más ez, csak egy évad:két közönségnek egy-egy félórás tükör.Volt páratelt szem, felívelő szájszél,s egy nyomasztó, közös mélysötét gödör.Most viszik nehéz szembesülésük fényét,az érzéseket a gondolatok belepik,s én sétálok, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Már lassan vesztik színüket a lombok,felejtik a zöld többszáz árnyalatát,nem tűnnek fel az eltaposott csikkek,s az alkony százszorszép-pöttyöket se lát.Sejtelmes-nyugodt szürkeség a léptem,a szellők a gyermekkoromat lengetik,s én álmodozom, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Szerelmek csendje reszket a bokorban,mit kivágtak, s helyén parkol a gyors idő,egykor vitázó nevetéstől hangos járdánkoppan a rég elvesztett dobverő.Szemben, a buszmegállóban egy néniszárnyakra vár, mik hazáig viszik,én gyalogolok, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Jönnek a bamba, nosztalgikus képek:itt fagyizó volt, ott kert, amott csak fű,felirat feszül a villasor omló falán:„Eladó”. Itt ez a múlt nem túl népszerű.Az iskolaudvarról jól látszik a pálya:a tornadresszek a kendőt lengetik,s én emlékezem, mint százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Egy ablakban keresem a bordó függönyt:ott lakott egykor egy kiskorú érzelem,beszélgetek a paddal, amelyik látta:vártam a buszon, hogy együtt jöjjön velem.Fölbontott járda durva göröngye szólít:Aki nem figyel itt, az könnyen elesik!Botladozom, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. A sövény alatt rigó keresgél, s bátranszinte a lábam alá ugrik hirtelen,motorbőgés riasztja végre szárnyra,ahogy a lombba bújik, szemmel követem.„Szekcionált garázskapu” villan„Pékség nyitva”, ha a vándor megéhezik,s én nézelődöm, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. A zsiráfnyakú lámpák kérdik a fákat,milyen dallam, ami alattuk elsuhan.Fekete levelek szűrnek fényt az útra,egyszerre dúdol ki volt, ki lesz, s ki van.Az utolsó ház, a várakozó erkélyinteget, látva: ismerős közeledik,s én hazavágyom, mint százezerszer régenúton a belvárostól a lakótelepig. Kép: Időkép
Szoó Virág - A belvárostól a lakótelepig
Szoó VirágA belvárostól a lakótelepig Vége van. Nem volt más ez, csak egy évad:két közönségnek egy-egy félórás tükör.Volt páratelt szem, felívelő szájszél,s egy nyomasztó, közös mélysötét gödör.Most viszik nehéz szembesülésük fényét,az érzéseket a gondolatok belepik,s én sétálok, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Már lassan vesztik színüket a lombok,felejtik a zöld többszáz árnyalatát,nem tűnnek fel az eltaposott csikkek,s az alkony százszorszép-pöttyöket se lát.Sejtelmes-nyugodt szürkeség a léptem,a szellők a gyermekkoromat lengetik,s én álmodozom, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Szerelmek csendje reszket a bokorban,mit kivágtak, s helyén parkol a gyors idő,egykor vitázó nevetéstől hangos járdánkoppan a rég elvesztett dobverő.Szemben, a buszmegállóban egy néniszárnyakra vár, mik hazáig viszik,én gyalogolok, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Jönnek a bamba, nosztalgikus képek:itt fagyizó volt, ott kert, amott csak fű,felirat feszül a villasor omló falán:„Eladó”. Itt ez a múlt nem túl népszerű.Az iskolaudvarról jól látszik a pálya:a tornadresszek a kendőt lengetik,s én emlékezem, mint százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. Egy ablakban keresem a bordó függönyt:ott lakott egykor egy kiskorú érzelem,beszélgetek a paddal, amelyik látta:vártam a buszon, hogy együtt jöjjön velem.Fölbontott járda durva göröngye szólít:Aki nem figyel itt, az könnyen elesik!Botladozom, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. A sövény alatt rigó keresgél, s bátranszinte a lábam alá ugrik hirtelen,motorbőgés riasztja végre szárnyra,ahogy a lombba bújik, szemmel követem.„Szekcionált garázskapu” villan„Pékség nyitva”, ha a vándor megéhezik,s én nézelődöm, ahogy százezerszer régena belvárostól a lakótelepig. A zsiráfnyakú lámpák kérdik a fákat,milyen dallam, ami alattuk elsuhan.Fekete levelek szűrnek fényt az útra,egyszerre dúdol ki volt, ki lesz, s ki van.Az utolsó ház, a várakozó erkélyinteget, látva: ismerős közeledik,s én hazavágyom, mint százezerszer régenúton a belvárostól a lakótelepig. Kép: Időkép
