Szoó Virágelmefásulásrecsegve törnek elhalt álmaimfásult percek irtják a gondolatottörzsem rezzenetlen tűria hulló veszteségetmég lélegzem, nyugtázomegykedvű némaságom biztonságábanmég érzem a billentyűket szívemben, sütöm őket ujjbegyeimmelpuhán lerakódnak egyenként betűia monontonitásban vergődő elme szavainakfeladatáradás volt hétvége helyetts most figyelem, túléltem-e a fulladógörcsöket, mint mikormély vízben kerestem a levegő fényétlassú színei az ismerős környezettárgyainak összemosódnakrégi törekvések zaja elhaltövem kitépve macbethi várakalá nem vonulok lomhánvonszolom unalmát a reményvesztésnekcsak távolból nézem a megfeszített lelkesedéskínhalálátez sem érdekelmég felkelt a Kell, e mázsás súlyú kegyetlenségs már alig hallom a Lehet távolodódallamtalan dúdolását… Fénykép: Szoó Virág
Szoó Virágelmefásulás recsegve törnek elhalt álmaimfásult percek irtják a gondolatottörzsem rezzenetlen tűria hulló veszteségetmég lélegzem, nyugtázomegykedvű némaságom biztonságábanmég érzem a billentyűket szívemben, sütöm őket ujjbegyeimmelpuhán lerakódnak egyenként betűia monontonitásban vergődő elme szavainakfeladatáradás volt hétvége helyetts most figyelem, túléltem-e a fulladógörcsöket, mint mikormély vízben kerestem a levegő fényétlassú színei az ismerős környezettárgyainak összemosódnakrégi törekvések zaja elhaltövem kitépve macbethi várakalá nem vonulok lomhánvonszolom unalmát a reményvesztésnekcsak távolból nézem a megfeszített lelkesedéskínhalálátez sem érdekelmég felkelt a Kell, e mázsás súlyú kegyetlenségs már alig hallom a Lehet távolodódallamtalan dúdolását… Fénykép: Szoó Virág
