Szoó Virág - Ha elhiszem
Szoó VirágHa elhiszem Ha elhiszem nekik,hogy a szép Verona tárul itt elénk,ha rezzenésemhez a szellőtlenség is elégha összelapít a hangsúlytalan szavak súlya,ha emlékfonalaim felveszem újra,ha váratlanul ér a hetéra széttépő ölelése,ha nem lököm el magamtól darabokban mégse,ha szanaszét szilánkolok, mint tányér a falon,vagy nevetve önfeledek a halott aggodalomletivornyázott sírja felett,vagy ha ehelyettelhiszem, hogy fájnak az imák,ha fejemhez vágódik az összegyűrt világ,ha benne vagyok ebben a világgalacsinban,s ha bennem táncol a színek kórusa víganmagától értetődő intermezzóként,ha sötéten simogat a máshová szórt fény,ha a pár órányi hipnózis alattzuhanva csúszik le torkomon a falat,vagy hirtelen fuldokolva megakad,ha szétfeszül a rozsdás kalitkás lakat,ha az életek élesek, vagy pont homályosak,ha deszkáim recsegik határomat,ha múltam mögött függönyöm összecsapódik,de bizonytalanná válik a tól-ig,akkor belépőm szorongatva kilépek életre váltan,tudva, hogy valóban színházban jártam. Kép: http://www.budaorsiinfo.hu/blog/2017/03/27/szinhazi-vilagnap-isabelle-huppert-szineszno-uzenetet-olvassak-fel-az-iden/