Szoó Virág - Kortalanul
Kortalanul Nincs kora annak, akit nem igáz lemúltja, jövője, bánata sem,dermed a lelke, vagy égeti láz, denem fakul, egyre csillog a szem. Nincs kora annak, akit mosolyárólismer a szomszéd gyermeke mind,ránca tolúl, vagy síma a bőre,csintalanul csak az égre kacsint. Szót ért ő fiatallal, időssel,Nővel, férfiuval egyaránt,Nem hiszi, hogy mindenhova ő kell,s nem mondja ki a szót, ami bánt. Mindegy, húsz vagy hatvan az éve,Nem titkolja el élte korát,nem menekül, bár van neki vétke,felvállalja telét, tavaszát. Elmegy a boltba, ha étele elfogy,s nem vár szájba szökő lakomát,megteszi azt, amit egymaga tud, hogykérni, ha kell, láthassa okát. Nem több, nem kevesebb soha másnál,méricskélni sosincs ideje,pulpituson odafönn csupa más áll,nincs szüksége, de van hitele. Mindegy, festi haját, avagy őszül,fut, vagy a zebrán bot viszi át,Jobbra köszön egy jónapotot, ésbalra kiált egy nyegle Sziát!Fotó: http://botamaphoto.hu/