Szoó Virág - Szépségbe menekülve
Szoó VirágSzépségbe menekülve Akartál éber álmot,nevelni versvirágot,szórni a szirma színét,mint gyalázat az átkot. Hitted, a jó erősebb,megéri mind a hőstett,s ha bele kell is halni,magadat már legyőzted. Bíztál munkás napokban,épülő otthonodban,s társtalanul maradtálközönybe csomagoltan. Reményed is megártott:habzsoltad a világot,s a gyomrod maró ízbőlcsak az öröm hiányzott. Láttál sok gyenge férget,egymást harapó népet,s ahogy a gúny közéjüktiprást élvezve lépett. Érezted szög hegyébenvéred ízét, de mégsemszolgáltál torz hatalmat,kár, hogy ez sosem érdem! Borzadva-undorodva,eszeddel tusakodva,lemondva hull a könnyedmegalázott korodra. Tanítva és okulva,keserűségbe fúlvamentenéd mégis azt, minmost már semmi se múlna: szóba fagyasztott bűnrenem nézve, nem hevülveőrizni versnyi álmotszépségbe menekülve. Kép: Szoó Virág