Szoó VirágBurokbanBurokban élek:reggel felkelek,jólfésült gyermekeimet iskolába viszem,dolgozni megyek,többnyire mosolyogvavégzem a munkámat,mert szeretem,csak néha fáradt vagyok.Délután zongoraóra, edzés,hazaérkező beszélgetés,szép otthon,este szeretetfalatokból összeállított vacsora. Hogyan láthatnám én innena didergő rongyokataz erdőkben s a hidak alatt?az idegenárnyú, más szagúáradat óriássá növelt, riasztó képe miattélezett, kiegyenesített kaszákat?a gyárat, ahol futószalagondobozolják az émelyítőhazugságbonbonokat, s végül átkötikcinikusan széles, nemzeti színű szalaggal?a málló vakolatú iskolákbana gyanakvó tekintetű,a ki nem mondható véleményfájdalombanösszeszorított ajkakat?a kegyetlenné fásult,kimerültség elleni pirulákkaltúlélni próbáló nővérönmarcangoló álmáta cserben hagyott, nyöszörgőtestekről, melyek a kórházon kívülhagyták ember nevezetüket?a tanfolyamot, ahol elsajátíthatóaz arrogáns szájszöglet,az együttnemérzés,a masszába olvadó bólogatás,az emberszerűség látszatának megőrzésea nyilvánvaló teljes feladás után? Hogyan is érthetném,hogy mekkora áldozata kisszékkel feltámasztott matrac,a spárgával odakötözött ágyrácss a nyitott szemű éjszakákabszurditásábanemberinek maradni?hogy mit jelent a szemétdombon kapirgálva,kukorékolva a világ eszének érezni magamlenézett és kabarékban kinevetett szintjéna butaságnak?hogy mit jelent biztosnak lenniaz anyatejjel beszívott öklendező nyomortovábbörökítésében?hogy mekkora megkönnyebbülésmagam kudarcindulatábanütni-rúgni valaki Mást,összetörni valamit, amit valakiundorító lélekgazdagságából létrehozott? Nem értem,mert nem látom.Csak, ha majd összetörik a burok. Kép: http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/fozzunk-teat-vadgesztenyebol/2350/
Szoó VirágBurokban Burokban élek:reggel felkelek,jólfésült gyermekeimet iskolába viszem,dolgozni megyek,többnyire mosolyogvavégzem a munkámat,mert szeretem,csak néha fáradt vagyok.Délután zongoraóra, edzés,hazaérkező beszélgetés,szép otthon,este szeretetfalatokból összeállított vacsora. Hogyan láthatnám én innena didergő rongyokataz erdőkben s a hidak alatt?az idegenárnyú, más szagúáradat óriássá növelt, riasztó képe miattélezett, kiegyenesített kaszákat?a gyárat, ahol futószalagondobozolják az émelyítőhazugságbonbonokat, s végül átkötikcinikusan széles, nemzeti színű szalaggal?a málló vakolatú iskolákbana gyanakvó tekintetű,a ki nem mondható véleményfájdalombanösszeszorított ajkakat?a kegyetlenné fásult,kimerültség elleni pirulákkaltúlélni próbáló nővérönmarcangoló álmáta cserben hagyott, nyöszörgőtestekről, melyek a kórházon kívülhagyták ember nevezetüket?a tanfolyamot, ahol elsajátíthatóaz arrogáns szájszöglet,az együttnemérzés,a masszába olvadó bólogatás,az emberszerűség látszatának megőrzésea nyilvánvaló teljes feladás után? Hogyan is érthetném,hogy mekkora áldozata kisszékkel feltámasztott matrac,a spárgával odakötözött ágyrácss a nyitott szemű éjszakákabszurditásábanemberinek maradni?hogy mit jelent a szemétdombon kapirgálva,kukorékolva a világ eszének érezni magamlenézett és kabarékban kinevetett szintjéna butaságnak?hogy mit jelent biztosnak lenniaz anyatejjel beszívott öklendező nyomortovábbörökítésében?hogy mekkora megkönnyebbülésmagam kudarcindulatábanütni-rúgni valaki Mást,összetörni valamit, amit valakiundorító lélekgazdagságából létrehozott? Nem értem,mert nem látom.Csak, ha majd összetörik a burok. Kép: http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/fozzunk-teat-vadgesztenyebol/2350/
