Szoó VirágEl ne felejtsem Csak azt el ne felejtsem, hogy honnan jöttem én,hogy milyen ízű a dal az álom peremén,hogy a szó akkor szép, ha nem giccses, s hazug,ha nem keres kedveket, s mutatja, hol az út,hogy nyelvem a vagyonom, és herdálása fáj,hogy semmi más nem enyém, hogy nem vagyok király,de más sem az, és nem kell hajlonganom soha,hisz ki bárkit lenézne, az fél, vagy ostoba. Csak azt el ne felejtsem, hogyan kell játszani,hogy nem szabad szándékkal senkit sem bántani,hogy végtelen világban az élet végzetes,de tenni és szólalni még így is érdemes,hogy hallgatni is kell s olvasni mindhalálig,csodálni gondolatot, amint felparázslik,hogy míg köszönhetek még, addig hálás legyek,és felkeljek, ha bármily reggelre ébredek. Csak azt el ne felejtsem, ki volt anyám s apám,az igazságremények, a béke hajnalán,hogyan fut a poloska cselédszoba falán,s hogy csurog a verejték a paraszt homlokán.Csak azt el ne felejtsem: az indulat halál,mely egyszer észrevétlen hozzám visszatalál,hogy szótlanul ne tűrjek, de lássam, hol a gát,s hogy a csend csöppje gyógyít, ha hallgatom dalát, Kép: Szoó Virág
Szoó Virág - El ne felejtsem
Szoó VirágEl ne felejtsem Csak azt el ne felejtsem, hogy honnan jöttem én,hogy milyen ízű a dal az álom peremén,hogy a szó akkor szép, ha nem giccses, s hazug,ha nem keres kedveket, s mutatja, hol az út,hogy nyelvem a vagyonom, és herdálása fáj,hogy semmi más nem enyém, hogy nem vagyok király,de más sem az, és nem kell hajlonganom soha,hisz ki bárkit lenézne, az fél, vagy ostoba. Csak azt el ne felejtsem, hogyan kell játszani,hogy nem szabad szándékkal senkit sem bántani,hogy végtelen világban az élet végzetes,de tenni és szólalni még így is érdemes,hogy hallgatni is kell s olvasni mindhalálig,csodálni gondolatot, amint felparázslik,hogy míg köszönhetek még, addig hálás legyek,és felkeljek, ha bármily reggelre ébredek. Csak azt el ne felejtsem, ki volt anyám s apám,az igazságremények, a béke hajnalán,hogyan fut a poloska cselédszoba falán,s hogy csurog a verejték a paraszt homlokán.Csak azt el ne felejtsem: az indulat halál,mely egyszer észrevétlen hozzám visszatalál,hogy szótlanul ne tűrjek, de lássam, hol a gát,s hogy a csend csöppje gyógyít, ha hallgatom dalát, Kép: Szoó Virág
