Szoó Virág - Maszületett vers
Szoó VirágMaszületett vers Az élet sikolyöröme feltör,s botladozva máris lábra álla maszületett kiscsikó, a vers.Lélegzethez alig jut, ki szülte,a hangtalan döbbenetfelhőbőlhirtelen kiömlik a vágy:világot kell öntözni e szavakkal,hisz kis megváltás mindenköltői többetlátó gondolat!A kikiáltó Akaratotcsendre inti a Tapasztalás:„Várni kell!Még akadhat soraidba más,frappánsabb szóalak, rím,a ritmus benned dobol egyre,de túl gyorsan kilökted.Hagyd erősödni még!Talán nem változik, s akkorjó lesz e percednek igazat adni,de lehet, hogy még döccenegy sorpár, még csiszolásra várpár csikorgó alkatrész.Aludj rá egyet, mielőtt bárkinekkarjába tennéd a gyermeked!”A várakozás kínkamrájábanlátszat az idő, s észrevétlenkiszívja az életerőösszes anyatejét a kisded.Az ölelés gyönyörködika hét nap alatt felnövőFehérlófiában,akkor elengedi, s gyakortakérdi a hírhozókat,világot váltott-e csodaszültemagzata, hiába. Kép: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=30&pid=&pev=2012&pho=06&pnap=&kat=3148&searchkey=&hol=&n=jpiros