Szoó VirágÉszrevettem,hogy tudok vízen járni,és rájöttem, hogy ez nem is csoda,képesség inkább, részemről taláncsak állapotnyi idő korszaka.Mostanában csak lépegetek halkana hullámtalan, szürke felszínenérzéstelenítve nézem a tükröm,s hogy alattam nincs mélység, elhiszem.A lábamat nyaló váratlan habokszárazon hagynak, érdektelenül.Nem merülök, és nem gondolok arra,milyen, ha a hullám nyakamra ül,s pillanatnyi magamnak megengedem,hogy megmártóztassa szikkadt szívét.Nem félek kapálózó fulladástól,nem vágyom gyűrött, könnyű semmikéntlebegni, úszni, és lubickolni sem,a felfröccsenő múlt nem érdekel,s vállat rándítok, ha a jövő rám szól.Csak azt nem tudom, erre ki felel: Vajon a mélységtől el én zárkóztam,vagy a mélység zárkózott tőlem el? Kép: Szoó Virág
Szoó VirágÉszrevettem, hogy tudok vízen járni,és rájöttem, hogy ez nem is csoda,képesség inkább, részemről taláncsak állapotnyi idő korszaka.Mostanában csak lépegetek halkana hullámtalan, szürke felszínenérzéstelenítve nézem a tükröm,s hogy alattam nincs mélység, elhiszem.A lábamat nyaló váratlan habokszárazon hagynak, érdektelenül.Nem merülök, és nem gondolok arra,milyen, ha a hullám nyakamra ül,s pillanatnyi magamnak megengedem,hogy megmártóztassa szikkadt szívét.Nem félek kapálózó fulladástól,nem vágyom gyűrött, könnyű semmikéntlebegni, úszni, és lubickolni sem,a felfröccsenő múlt nem érdekel,s vállat rándítok, ha a jövő rám szól.Csak azt nem tudom, erre ki felel: Vajon a mélységtől el én zárkóztam,vagy a mélység zárkózott tőlem el? Kép: Szoó Virág
