Írnékén

Irodalmasított küzdelmek az időhiány ellen

Szoó Virág - Március elején

2018. március 08. 17:30 - Szoó Virág

17218396_1853170148284318_5579179778668529803_o.jpgSzoó Virág
Március elején
 
Még szúrnak a szívbe a régi szilánkok,
még perzsel a torkom, s reszket a láz,
de látod, a téltemető kivirágzott
s rügyfakadást ma a fagy nem odáz
Még csöppen a zúzmara könnye az ágról,
s roppan a tócsa, ha láb üti át,
de már kikacsint habos álma sarából,
s küldi a Nap melegízü nyilát.
 
Én edzem a lelkem a cifra tavaszra,
hogy bírjam erővel a létzubogást
Sziklatetőn, hol a víz ok a zajra,
s hol falak árnyhada hozza a frászt.
Nyitva a kék, nosza, röppen a sorpár,
Vágya a messzi szivek talaja,
Hullana mélyre, hová csak a kor jár,
s változik általa ránc vonala.
 
Újul a hang a madárcsacsogástól,
Szél kanyarítja a rímutakat,
Pattan a pejre, ki játszani bátor
s ritmust űz, ha a szó elakad.
Mert ifju az elme kikelve magából
Zöldje előzi a tarka csodát,
Egyszer azért, tudom, álomi tájból
Megszüli majd a halál vigaszát.
 
Kép: Szoó Virág
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoovirag.blog.hu/api/trackback/id/tr4713725130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása