Szoó Virág - Március elején
Szoó VirágMárcius elején Még szúrnak a szívbe a régi szilánkok,még perzsel a torkom, s reszket a láz,de látod, a téltemető kivirágzotts rügyfakadást ma a fagy nem odázMég csöppen a zúzmara könnye az ágról,s roppan a tócsa, ha láb üti át,de már kikacsint habos álma sarából,s küldi a Nap melegízü nyilát. Én edzem a lelkem a cifra tavaszra,hogy bírjam erővel a létzubogástSziklatetőn, hol a víz ok a zajra,s hol falak árnyhada hozza a frászt.Nyitva a kék, nosza, röppen a sorpár,Vágya a messzi szivek talaja,Hullana mélyre, hová csak a kor jár,s változik általa ránc vonala. Újul a hang a madárcsacsogástól,Szél kanyarítja a rímutakat,Pattan a pejre, ki játszani bátors ritmust űz, ha a szó elakad.Mert ifju az elme kikelve magábólZöldje előzi a tarka csodát,Egyszer azért, tudom, álomi tájbólMegszüli majd a halál vigaszát. Kép: Szoó Virág