Szoó VirágBűnös balladaÉrző vagyok, hol kegyetlen úr a törvény,Beszélek súlyos, titkolt vétkeket,Játszom ott, hol a hasznos csak az élmény,S nevetek a bús mogorvák helyett,Tisztelem mind a lenézetteket,Remélek, hol öngyilkos a remény,Igaz vagyok, hol hazug az erény,Őszintén nem más képet mutatok,Lemondók között vágyam lépeget,A bűnöm az, hogy ártatlan vagyok. Szeretek nagy gyűlöletfelhő alatt,Olvasok aligszavú világban,Oktatok ott, hol a butaság arat,Gondolkodom ostobák korában,Otthonom, hol a nemzet hazátlan,Múlt átírva, de bennem megmaradt,S értékelem, mi másnak csak kacat,Sötétek között színes maradok,Élem halott tél sarán a nyarat,Bűnöm csak az, hogy ártatlan vagyok. Érzékelem, mit más nem érzékelhet,Leirtott földön fákat ápolok.Megvadulok az álszelídek mellett,Szelídülök, hol véres nyál csorog,Hallgatok, mikor ordít száz torok,S üvöltve török rettegő csendet,Tisztán látom, amit mocsok elfed,S honnan sors űz, azért is maradok,Szabad vagyok, s hűségem nem enged,Hisz bűnöm az, hogy ártatlan vagyok. Herceg! Ítélj, hisz vétkem rengeteg,Bár gonoszságból semmit nem teszek,Bátorsággal gyáván elszaladok,Hol ütnék alázatos lelkemet,Mert bűnöm az, hogy ártatlan vagyok. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágBűnös ballada Érző vagyok, hol kegyetlen úr a törvény,Beszélek súlyos, titkolt vétkeket,Játszom ott, hol a hasznos csak az élmény,S nevetek a bús mogorvák helyett,Tisztelem mind a lenézetteket,Remélek, hol öngyilkos a remény,Igaz vagyok, hol hazug az erény,Őszintén nem más képet mutatok,Lemondók között vágyam lépeget,A bűnöm az, hogy ártatlan vagyok. Szeretek nagy gyűlöletfelhő alatt,Olvasok aligszavú világban,Oktatok ott, hol a butaság arat,Gondolkodom ostobák korában,Otthonom, hol a nemzet hazátlan,Múlt átírva, de bennem megmaradt,S értékelem, mi másnak csak kacat,Sötétek között színes maradok,Élem halott tél sarán a nyarat,Bűnöm csak az, hogy ártatlan vagyok. Érzékelem, mit más nem érzékelhet,Leirtott földön fákat ápolok.Megvadulok az álszelídek mellett,Szelídülök, hol véres nyál csorog,Hallgatok, mikor ordít száz torok,S üvöltve török rettegő csendet,Tisztán látom, amit mocsok elfed,S honnan sors űz, azért is maradok,Szabad vagyok, s hűségem nem enged,Hisz bűnöm az, hogy ártatlan vagyok. Herceg! Ítélj, hisz vétkem rengeteg,Bár gonoszságból semmit nem teszek,Bátorsággal gyáván elszaladok,Hol ütnék alázatos lelkemet,Mert bűnöm az, hogy ártatlan vagyok. Kép: Szoó Virág
