Írnékén

Irodalmasított küzdelmek az időhiány ellen

Szoó Virág - Otthonhét 8.

2018. július 01. 17:00 - Szoó Virág

Szoó Virág

Otthonhét

(Gyermeknek lenni felelősség)

8.

Mikor vagyok?

Napkeleti bölcs ablakom ébreszt,

az ágy nyújtózik simán alattam,

félrecsúszott lepedőm mutatja,

hogy forgolódó testben alhattam.

Falamon fátyolos-zakós fénykép

víg fekete-fehér reggelt kíván,

szomszédban újra reménykettesben

álmodott együtt anyám és apám.

Gyermeklendületes felkelésem

ma felnőttkávé nélkül éberül,

s jóétvágyú reggelit tálalva

kis falatokban gyönyörködve ül.

Boltjárásnyit leszek szülők lába,

a kezemben erős bordó szatyor,

kilencesével futnak a lépcsők,

s kitárul egy rég mindennapi kor.

Röppen a tollas,

fordul ütőmön,

fennakadását

lomb öleli,

épp elegendő,

s újra lepottyan,

lábhegyen álló

utcabeli.

Mind bejöhetnek

udvarainkba

hintakívánó

más gyerekek,

bús porolórúd

függeni hív, ám

most feladat vár:

boltba megyek.

Tömbkerüléskor

botlik a lábam,

járdaszegélybe

ütve bokám.

ülve tapintom,

s nézem a meccset

iskolaudvaron

ennek okán.

Kis bicegésem

eljut a boltig,

féltve vigyázzák

nénik, akik

kérdezik egyre:

fáj-e erősen,

és a tanácsból

száz adatik.

Visszafelé már

szinte nem érzem,

mert a szatyorfül

vágja kezem,

nézem: az erkély

lombtakaróját

csonkra levágták,

s sírok ezen.

Hazaérve cipelem felfelé

a harmincévnyi emlékcsomagom,

lihegek, de bírni kell, hát bírom,

s a visszajárót mind visszaadom.

(folyt. köv.)

Kép: Szoó Virág

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoovirag.blog.hu/api/trackback/id/tr1614086159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.