Szoó VirágMárcius elejénMég szúrnak a szívbe a régi szilánkok,még perzsel a torkom, s reszket a láz,de látod, a téltemető kivirágzotts rügyfakadást ma a fagy nem odázMég csöppen a zúzmara könnye az ágról,s roppan a tócsa, ha láb üti át,de már kikacsint habos álma sarából,s küldi a Nap melegízü nyilát. Én edzem a lelkem a cifra tavaszra,hogy bírjam erővel a létzubogástSziklatetőn, hol a víz ok a zajra,s hol falak árnyhada hozza a frászt.Nyitva a kék, nosza, röppen a sorpár,Vágya a messzi szivek talaja,Hullana mélyre, hová csak a kor jár,s változik általa ránc vonala. Újul a hang a madárcsacsogástól,Szél kanyarítja a rímutakat,Pattan a pejre, ki játszani bátors ritmust űz, ha a szó elakad.Mert ifju az elme kikelve magábólZöldje előzi a tarka csodát,Egyszer azért, tudom, álomi tájbólMegszüli majd a halál vigaszát. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágSzónélkülSorokba rendezett érzelmeimszobáit tárom ki neked,s te bekukkantasz csupán,be nem lépsz,elharapott mosollyal odébbállsz.Miszlikekre szaggatottszerelemszavaimdarabjait szedegetembelül titokban szipogva.Miért próbálom meg újraés újra ezt,amikor már előre látoma fecniket?Miért mond másta szónélküliérintésed? Kép: Szoó Virág
Szoó VirágHírfolyamMi jár a fejedben éppenezek miatt maradj ébren:ha megosztod megnyerhetedkirály program itt a helyedaz igazit megtalálodegy életben egy halálodbölcs az aki bölcset posztolvagy az aki mást kioszt jólstabil világnézet kénekis megváltás is ránk férnehíresember pózol velemilyen volt a nyaram, telemhárom éve hatéves volt,van eladó zongim, hangoltén mondom hogy a Föld laposmára is van szülinaposholnap lesz a világvégecsak a mi boltunkba térj beilyet soha nem láttál mégmögöttem egy pazar tájképanya gyermekéért izgulcicát nyalogat a pitbulltagadja a tegnap tényétmegosztotta a fényképétlefogyhatsz ha ezt csinálodez a nyaralás az álmodkattintással is segíthetszgyertek, lesz ma is egy kis hecckenyeret sütöttem, magosszülésem volt, képzeld, farosebédeltem vacsoráztammost az egyszer rongyot ráztamilyet tényleg sosem szoktambemásoltam nem osztottamnévnapcsokor kissé késvemenjünk együtt tüntetésrefilmet nézünk ugye tudodej, de csinos lány a húgodszínkitűnő bizonyítványez a fickó csaló hitványolvastam a költeményedmegkönnyeztem olyan szép lettédi macska cuki gyerekilla berek nádak erekholnap elutazom reggelküldök képet egy sereggelmost szerezd meg ne szalaszd elház eladó színe pasztellprofilképe megváltozottkisebb karambolt okozottküldök virtuális tortáthagyjál nekem egy-két morzsátnegyven fölött is van életmegosztom a fogkefémetszívem szakad meg ha látomő a legspanabb barátomelvesztettem megtaláltamzöldben kék ibolyát láttammilyen volt az elmúlt évedláttam már a vicces mémedakciósak a kabátokkezdődnek a fesztiválokeljegyezte kapcsolatbanezt a gyűrűt tőle kaptammegérdemlem megérdemledannyi értékes van bennedhiggy magadban hívjál bátransorselemzést rendelj nálamaranyos vagy nyuszifüllelcsak a vacsorám az hült elmindenkiről mindent tudokasszem szunyálni indulok… Kép: Szoó Virág
Szoó VirágMindig másokértJelen lenni figyelemáldozókénta mindennapokban,adni, gondolatra ébreszteni,rácsodálkoztatni,háttérbevonulni, amikoraz önállóság gyámoltalanléptekkel elindul,kapaszkodót nyújtani,hogy biztonsága megmaradjon,átlátni az átláthatatlan mennyiségűadatot, s arcokat venni észrea sokaságban lapulóegyéniségrejtő közösségekben,megtenni, mit érted is megtettek márvalamikor,magadbaját félretéve mosolytküldeni a szürkearcú télbe,létezés értelmét meghatározvalenni mindig másokért,nem lehet.A lélek átesett,a ló túloldalán tápászkodik,tapintja épen maradt csontjait.Kővé vált arctalanság a lét,s egyszerre nem érdekli,mi volt, mi kell, mi várható.Apátia csendje belül.Közönyös az álom is,s az erőfeszítés hiábavaló. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágBetegségkomikum„Tragédiának nézed? Nézd legottkomédiának, s múlattatni fog!”(Madách Imre)Az arcon lekonyuló bohócszem,a láb vonszolja a lógó kezet.a lélek odakozmált eperdzsem,dús hányingerkacaj a környezet. A fejen a bárgyún csilingelőgroteszk csörgősipka átokszoros,az orrból tornádók törnek elő,a zsebkendőhasználat százszoros. A jajgatás a nap játszótársa,az órák bágyadtan ketyegnek,a semminek van vicces hatása,s gombostűíze minden nyeletnek. Az egész olyan parodisztikus,ahogy köhögve ugrál a paplan,s hörög, mint autóból egy őstípus,majd nyögdécselve elnyugszik halkan. Mind eltörli most a szokásokata sóhajóhajtó erőtlenség,mint hal a parton, a szív tátogat,s várja, hogy a létbe visszavessék. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágElzúgtak forradalmaimKét éve volt már,hogy hirtelen elhittük: LEHET, s ettől úgy éreztük: KELL!Végre nem voltunk egyedül adolgozatjavítás közbeni morgolódásban.Nem csak íróasztal-forradalmárkéntdühöngtünk egymás szavába vágvaaz értelem lesilányítását célzó,szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó, ostoba-otromba intézkedések miatt!Végre kezünkbe adta az időjárásaz egyik jelképünket,s egy arrogáns megszólalása másikat: végre egy ruhadarabbalkifejezhettük, amit magunkbanüvöltöttünk évek óta:Tanítani akarunk tisztességesen,rugalmasan, tehát mindig korszerűen!Reményteljes idő volt!De nem nekünk dolgozott.A lassú cinizmus elaprózta erőnket,a hiábavalóság kerékbetörte törekvéseinket.Talán nem mindenkiét:féltve nézem a fiatal elszántság megjelenését,miközben tudomásul veszem,hogy „elzúgtak forradalmaim”.Már „csak” tanítok, túlélek,ahogy lehet, ahogy a rendszer engedi,s úgy, hogy meg ne bolonduljak.Lecsendesültem.Szégyen reám? Kép: Szoó Virág
Szoó VirágPár strófa Alekszandr Szergejevics PuskinnakA trojka-röptü furcsa télbenitt hótlanok a hónapok,egy könyv világába beléptem,ott szán suhan, s a jég ragyog.Hívott a történet magához,elmém ilyenkor úgy határoz,hogy olvasásra szán időtmás örömforrások előtt.A strófa ritmusát utánzónlegott a szívem sorra sortvarázsütésre eldobolt,gyönyörködött találva száz szónszáz egybecsengő rím-ragot,s számos szellemes mondatot. Az ifjú hős, a lusta, léha,ám fess, jóképű Anyeginrokonszenvet ébresztett néha,majd haragudtam rá megint:ha akkor rég elküldte Tányát,most viselje el bűvét, báját,és zaklatón ne írja azt,hogy nála lelhet csak vigaszt!A lelke mélyén hordja kínját,és férfiként viselje el,hogy szíve most életre kel!Nyugtázza békésen, hogy így járt,hisz ő döntötte akkor el,hogy a levélre úgy felel! És mit gondolok én a lányról,ki tőle annyit szenvedett?Azt sejtem én, hogy ma is bárholtalálhatunk ilyen szívet.Íly sebzettet, íly vágyra vágyót,íly minden szenvedést kiállót,erejében fájdalmasat,mi csendesen kettéhasad.Tatjána lelkem példaképe,ki szólni bátor, s égni mer,nyíltsága engem felemel,mellyel titkát, mit őrzött féltvefeltárja, ám nem gyöngül el,habár jobb sorsot érdemel. S kik itt e versben felvonultakromantikus fehér havon,és álomkergetést tanultak,mind szerettem, elmondhatom:Olgát, ki költőjét feledte,ámbár utána, s nem helyetteadta ő másnak szép kezét,nem vetettem meg én ezért.Hisz férfiasnak mondott játék:a balgaság, s a büszkeségvitte halálba kedvesét,nem gonoszság, vagy ártó szándék.Sajnáltam Lenszkijt, óh, nagyon,ezt őszintén állíthatom. Ki vágtat még e regényhonba?Ki nélkül nincsen Jevgenyij,se Vlagyimir, se Tánya, Olgakik bíztatták őt egyre: „Írj!”Hisz tőle függ sors fordulása,az olvasónak ámulása,ki a teremtő képzelet:Puskin, a hős, megérkezett.Vidáman ül a kályhalánghozmesél, cseveg, emlékezik,banketteken tortát eszik,s szóoltárán ő bőven áldoz,mert szellemlantja van neki,és érzelemmel pengeti. Én hallgatom dalát Szasának,a lüktetés elandalít,ez álomszerű szép vasárnapédes meséje mámorít.A végén ím, hálám jeléül,hat strófa fejemben felépül,papírra vetem pár sorom,és néki bátran átadom.Az arcát fürkészem, hogy lássam:megérti lelkes énekem,mely érzelemnek éleleme közös méla álmodásban?S ő mosolyogva olvasott,Majd átölelt, és otthagyott.Kép: http://www.boldogsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=33621:anyegin&catid=1302:a-teljes-elet-poezis-es-boelcselet&Itemid=986
Szoó VirágMaszületett vers Az élet sikolyöröme feltör,s botladozva máris lábra álla maszületett kiscsikó, a vers.Lélegzethez alig jut, ki szülte,a hangtalan döbbenetfelhőbőlhirtelen kiömlik a vágy:világot kell öntözni e szavakkal,hisz kis megváltás mindenköltői többetlátó gondolat!A kikiáltó Akaratotcsendre inti a Tapasztalás:„Várni kell!Még akadhat soraidba más,frappánsabb szóalak, rím,a ritmus benned dobol egyre,de túl gyorsan kilökted.Hagyd erősödni még!Talán nem változik, s akkorjó lesz e percednek igazat adni,de lehet, hogy még döccenegy sorpár, még csiszolásra várpár csikorgó alkatrész.Aludj rá egyet, mielőtt bárkinekkarjába tennéd a gyermeked!”A várakozás kínkamrájábanlátszat az idő, s észrevétlenkiszívja az életerőösszes anyatejét a kisded.Az ölelés gyönyörködika hét nap alatt felnövőFehérlófiában,akkor elengedi, s gyakortakérdi a hírhozókat,világot váltott-e csodaszültemagzata, hiába. Kép: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=30&pid=&pev=2012&pho=06&pnap=&kat=3148&searchkey=&hol=&n=jpiros
Szoó VirágMárcius elején Még szúrnak a szívbe a régi szilánkok,még perzsel a torkom, s reszket a láz,de látod, a téltemető kivirágzotts rügyfakadást ma a fagy nem odázMég csöppen a zúzmara könnye az ágról,s roppan a tócsa, ha láb üti át,de már kikacsint habos álma sarából,s küldi a Nap melegízü nyilát. Én edzem a lelkem a cifra tavaszra,hogy bírjam erővel a létzubogástSziklatetőn, hol a víz ok a zajra,s hol falak árnyhada hozza a frászt.Nyitva a kék, nosza, röppen a sorpár,Vágya a messzi szivek talaja,Hullana mélyre, hová csak a kor jár,s változik általa ránc vonala. Újul a hang a madárcsacsogástól,Szél kanyarítja a rímutakat,Pattan a pejre, ki játszani bátors ritmust űz, ha a szó elakad.Mert ifju az elme kikelve magábólZöldje előzi a tarka csodát,Egyszer azért, tudom, álomi tájbólMegszüli majd a halál vigaszát. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágSzónélkül Sorokba rendezett érzelmeimszobáit tárom ki neked,s te bekukkantasz csupán,be nem lépsz,elharapott mosollyal odébbállsz.Miszlikekre szaggatottszerelemszavaimdarabjait szedegetembelül titokban szipogva.Miért próbálom meg újraés újra ezt,amikor már előre látoma fecniket?Miért mond másta szónélküliérintésed? Kép: Szoó Virág
Szoó VirágHírfolyam Mi jár a fejedben éppenezek miatt maradj ébren:ha megosztod megnyerhetedkirály program itt a helyedaz igazit megtalálodegy életben egy halálodbölcs az aki bölcset posztolvagy az aki mást kioszt jólstabil világnézet kénekis megváltás is ránk férnehíresember pózol velemilyen volt a nyaram, telemhárom éve hatéves volt,van eladó zongim, hangoltén mondom hogy a Föld laposmára is van szülinaposholnap lesz a világvégecsak a mi boltunkba térj beilyet soha nem láttál mégmögöttem egy pazar tájképanya gyermekéért izgulcicát nyalogat a pitbulltagadja a tegnap tényétmegosztotta a fényképétlefogyhatsz ha ezt csinálodez a nyaralás az álmodkattintással is segíthetszgyertek, lesz ma is egy kis hecckenyeret sütöttem, magosszülésem volt, képzeld, farosebédeltem vacsoráztammost az egyszer rongyot ráztamilyet tényleg sosem szoktambemásoltam nem osztottamnévnapcsokor kissé késvemenjünk együtt tüntetésrefilmet nézünk ugye tudodej, de csinos lány a húgodszínkitűnő bizonyítványez a fickó csaló hitványolvastam a költeményedmegkönnyeztem olyan szép lettédi macska cuki gyerekilla berek nádak erekholnap elutazom reggelküldök képet egy sereggelmost szerezd meg ne szalaszd elház eladó színe pasztellprofilképe megváltozottkisebb karambolt okozottküldök virtuális tortáthagyjál nekem egy-két morzsátnegyven fölött is van életmegosztom a fogkefémetszívem szakad meg ha látomő a legspanabb barátomelvesztettem megtaláltamzöldben kék ibolyát láttammilyen volt az elmúlt évedláttam már a vicces mémedakciósak a kabátokkezdődnek a fesztiválokeljegyezte kapcsolatbanezt a gyűrűt tőle kaptammegérdemlem megérdemledannyi értékes van bennedhiggy magadban hívjál bátransorselemzést rendelj nálamaranyos vagy nyuszifüllelcsak a vacsorám az hült elmindenkiről mindent tudokasszem szunyálni indulok… Kép: Szoó Virág
Szoó VirágMindig másokért Jelen lenni figyelemáldozókénta mindennapokban,adni, gondolatra ébreszteni,rácsodálkoztatni,háttérbevonulni, amikoraz önállóság gyámoltalanléptekkel elindul,kapaszkodót nyújtani,hogy biztonsága megmaradjon,átlátni az átláthatatlan mennyiségűadatot, s arcokat venni észrea sokaságban lapulóegyéniségrejtő közösségekben,megtenni, mit érted is megtettek márvalamikor,magadbaját félretéve mosolytküldeni a szürkearcú télbe,létezés értelmét meghatározvalenni mindig másokért,nem lehet.A lélek átesett,a ló túloldalán tápászkodik,tapintja épen maradt csontjait.Kővé vált arctalanság a lét,s egyszerre nem érdekli,mi volt, mi kell, mi várható.Apátia csendje belül.Közönyös az álom is,s az erőfeszítés hiábavaló. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágBetegségkomikum „Tragédiának nézed? Nézd legottkomédiának, s múlattatni fog!”(Madách Imre) Az arcon lekonyuló bohócszem,a láb vonszolja a lógó kezet.a lélek odakozmált eperdzsem,dús hányingerkacaj a környezet. A fejen a bárgyún csilingelőgroteszk csörgősipka átokszoros,az orrból tornádók törnek elő,a zsebkendőhasználat százszoros. A jajgatás a nap játszótársa,az órák bágyadtan ketyegnek,a semminek van vicces hatása,s gombostűíze minden nyeletnek. Az egész olyan parodisztikus,ahogy köhögve ugrál a paplan,s hörög, mint autóból egy őstípus,majd nyögdécselve elnyugszik halkan. Mind eltörli most a szokásokata sóhajóhajtó erőtlenség,mint hal a parton, a szív tátogat,s várja, hogy a létbe visszavessék. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágElzúgtak forradalmaim Két éve volt már,hogy hirtelen elhittük: LEHET, s ettől úgy éreztük: KELL!Végre nem voltunk egyedül adolgozatjavítás közbeni morgolódásban.Nem csak íróasztal-forradalmárkéntdühöngtünk egymás szavába vágvaaz értelem lesilányítását célzó,szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó, ostoba-otromba intézkedések miatt!Végre kezünkbe adta az időjárásaz egyik jelképünket,s egy arrogáns megszólalása másikat: végre egy ruhadarabbalkifejezhettük, amit magunkbanüvöltöttünk évek óta:Tanítani akarunk tisztességesen,rugalmasan, tehát mindig korszerűen!Reményteljes idő volt!De nem nekünk dolgozott.A lassú cinizmus elaprózta erőnket,a hiábavalóság kerékbetörte törekvéseinket.Talán nem mindenkiét:féltve nézem a fiatal elszántság megjelenését,miközben tudomásul veszem,hogy „elzúgtak forradalmaim”.Már „csak” tanítok, túlélek,ahogy lehet, ahogy a rendszer engedi,s úgy, hogy meg ne bolonduljak.Lecsendesültem.Szégyen reám? Kép: Szoó Virág
Szoó VirágMedúzák Apró medúzák!Mindegy nektek,hogy a tenger mélyén,vagy egy szépen megvilágítottakváriumban lebegtek?És nekem mindegy,hogy magamnak írdogálok,vagy a naponta tőlem verseket kérőközönségigényre várok? Kép: Szoó Virág
Szoó VirágPár strófa Alekszandr Szergejevics Puskinnak A trojka-röptü furcsa télbenitt hótlanok a hónapok,egy könyv világába beléptem,ott szán suhan, s a jég ragyog.Hívott a történet magához,elmém ilyenkor úgy határoz,hogy olvasásra szán időtmás örömforrások előtt.A strófa ritmusát utánzónlegott a szívem sorra sortvarázsütésre eldobolt,gyönyörködött találva száz szónszáz egybecsengő rím-ragot,s számos szellemes mondatot. Az ifjú hős, a lusta, léha,ám fess, jóképű Anyeginrokonszenvet ébresztett néha,majd haragudtam rá megint:ha akkor rég elküldte Tányát,most viselje el bűvét, báját,és zaklatón ne írja azt,hogy nála lelhet csak vigaszt!A lelke mélyén hordja kínját,és férfiként viselje el,hogy szíve most életre kel!Nyugtázza békésen, hogy így járt,hisz ő döntötte akkor el,hogy a levélre úgy felel! És mit gondolok én a lányról,ki tőle annyit szenvedett?Azt sejtem én, hogy ma is bárholtalálhatunk ilyen szívet.Íly sebzettet, íly vágyra vágyót,íly minden szenvedést kiállót,erejében fájdalmasat,mi csendesen kettéhasad.Tatjána lelkem példaképe,ki szólni bátor, s égni mer,nyíltsága engem felemel,mellyel titkát, mit őrzött féltvefeltárja, ám nem gyöngül el,habár jobb sorsot érdemel. S kik itt e versben felvonultakromantikus fehér havon,és álomkergetést tanultak,mind szerettem, elmondhatom:Olgát, ki költőjét feledte,ámbár utána, s nem helyetteadta ő másnak szép kezét,nem vetettem meg én ezért.Hisz férfiasnak mondott játék:a balgaság, s a büszkeségvitte halálba kedvesét,nem gonoszság, vagy ártó szándék.Sajnáltam Lenszkijt, óh, nagyon,ezt őszintén állíthatom. Ki vágtat még e regényhonba?Ki nélkül nincsen Jevgenyij,se Vlagyimir, se Tánya, Olgakik bíztatták őt egyre: „Írj!”Hisz tőle függ sors fordulása,az olvasónak ámulása,ki a teremtő képzelet:Puskin, a hős, megérkezett.Vidáman ül a kályhalánghozmesél, cseveg, emlékezik,banketteken tortát eszik,s szóoltárán ő bőven áldoz,mert szellemlantja van neki,és érzelemmel pengeti. Én hallgatom dalát Szasának,a lüktetés elandalít,ez álomszerű szép vasárnapédes meséje mámorít.A végén ím, hálám jeléül,hat strófa fejemben felépül,papírra vetem pár sorom,és néki bátran átadom.Az arcát fürkészem, hogy lássam:megérti lelkes énekem,mely érzelemnek éleleme közös méla álmodásban?S ő mosolyogva olvasott,Majd átölelt, és otthagyott. Kép: 
Szoó VirágMaszületett vers Az élet sikolyöröme feltör,s botladozva máris lábra álla maszületett kiscsikó, a vers.Lélegzethez alig jut, ki szülte,a hangtalan döbbenetfelhőbőlhirtelen kiömlik a vágy:világot kell öntözni e szavakkal,hisz kis megváltás mindenköltői többetlátó gondolat!A kikiáltó Akaratotcsendre inti a Tapasztalás:„Várni kell!Még akadhat soraidba más,frappánsabb szóalak, rím,a ritmus benned dobol egyre,de túl gyorsan kilökted.Hagyd erősödni még!Talán nem változik, s akkorjó lesz e percednek igazat adni,de lehet, hogy még döccenegy sorpár, még csiszolásra várpár csikorgó alkatrész.Aludj rá egyet, mielőtt bárkinekkarjába tennéd a gyermeked!”A várakozás kínkamrájábanlátszat az idő, s észrevétlenkiszívja az életerőösszes anyatejét a kisded.Az ölelés gyönyörködika hét nap alatt felnövőFehérlófiában,akkor elengedi, s gyakortakérdi a hírhozókat,világot váltott-e csodaszültemagzata, hiába. Kép: 
Szoó VirágAdni-fogadni Csak egyszerűen:amit adsz, elfogadom.Amit magadtól nem adnál,nem kérem. Csak egyszerűen:adok, ha elfogadod.Amikor nekem sincs miből,nem adok. Kép: Szoó Virág