Szoó VirágHamletSzemedbe néz,s magába lát a Töprengés.Rideg, érzelmetlen arcokveszik körül, s bámulják,amint a szakadékba zuhannak,amint a szakadékba zuhan,s nem értik.Ő sem érti, miért most,miért ittkell tűrnie balsorsanyűgét, s nyilait.Bolond!Címkét rá,s mi nyugodtan dőlhetünkhátra,nem rólunk szólta dráma. Kép: https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=881
Szoó VirágSzuperhősMa szuperhősnek álmodom magam,s a távolság csak percnyi gondolat,keresztülzúgva téren és időntörök, ha kell ajtót s kórházfalat. Magánya karmából ma mentem énanyám, ki lassú gyorsulásban él,s lebénult végtagjait emelemapámnak, ki tán újra járni fél. Megmentem őket, s hinni engedem,hogy hosszú élet vár túl kínokon,és elcsüggedni életvágyukat,esküszöm, hogy egy percre sem hagyom! Kép: http://anyakanyar.hu/szuperhos-rajz-es-meseiro-palyazat/
Szoó VirágJuharnyugalom A ház előtt az utcávalegyidős juharfa lombja tükrözi a felkelő nap huncutmosolyát,árnyéka nyári búvóhely,hőségben pihegőpillanat.Alatta ébredező üldögélésmagányreggelente kávét ölel,hiszen a kanapét csak egyházfal választja el a vastag törzsű biztonságtól.Az ablak átengedi a tekintet álomszínű fényét.Lenyűgöz magas ereje,apróságom érzete kerget,hogy megöleljem, s hagyjam,ahogy a hosszabb élet nyugalmávalszemlélje hangyafutkározásom.Álmomban odvába bújok,s évgyűrűibe beleolvadok. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágSzombat reggelMég most fordul kényelmesebboldalára az álom a hálószobákban,s én már kávémelegbengondolom végig, mi vár ma rám:a szennyestartó már alig szuszog,megfeküdtük a gyomrát levetettgondjainkkal,az ő könnyítésével kezdem majdtettvágyam csillapítását.Bár tegnap cipeltem haza teli szatyrokbana heti menüt, s a háztartásihiányt,friss kenyér kell, s talán néhány kifli,a pékség nincs messzelegalább.Rég nem volt ilyen szombat, hogyfőzés nem vár, mert tegnapról maradtleves, s a tészta sem romlott meg,a másnapos étel a fejjel ellentétbennem fáj.Egy hete várják szétdúlt kupacbana múlt hétvégi tiszta fehérneműk,hogy elbújhassanak végre fiókzugokba,hiába.Senki meg nem sajnálta ziláltságuka kanapén,ma, ígérem nekik, végre segítek rajtuk.Egy pár túracipő, s egy hálózsákkuksol valahol egy polcon egy boltban,s reméli, hogy társa lehet gyermekemnek,s elkísérheti a táborba, ezértmár készül, hogy ha odamegyünk,integethessen, észrevetesse magát,s jöhessen velünk haza.Most villan elém egy fürdőruha képe isugyanott, hogy ott ne hagyjuk árván!Az ebéd utáni mosogatáscsak ujjgyakorlat, mondhatnikikapcsolódás csupán,mert közben már hallom, ahogyakaratlanul tenyésztett pormacskáinka porszívó meleg porzsákkuckójáértnyávognak,s a felmosó nyelve fagylaltkéntízlelgetné a parkettáink, s járólapjainksimaságát.Báli csillogást óhajt a fürdőszoba,s a tükör is végre foltmentesen kacsintanavissza rám.A hétközben mosógépbe gyűrtruhák ráncsimító kezelésértállnak sorba,és hazahozott szellemi munkaül a vállamon, időnként beleharapva,hogy el ne felejtsem! A bögrémben már csak a kanál üldögél,nincs tovább ürügyem a betűkre.Pedig játszanék rímekbefilozofikus mélységeket,s csillantanék elmeszikrákat. De valakinek le kell élniea szombatomat. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágKirándulástercinák Kiszállva a hétköznapok buszábólszép panorámás üdülőhöz értem,hol fás domboldal emlékeket ápol. Mint régi szempárok, a tóra néztem,csodáltam túlpart vízre simulását,felhők úsztak, s kedvem nem borult mégsem, hisz, hogy önmagad túlpartjára láss át,hogy átemelkedj bánatodon lassan,nevetés kell! S gondtalan társaságát a jókedvnek én ajándékba kaptam:egy majd’ osztálynyi ifjú volt köröttem,kikkel közösen két napot múlattam, ily közösségben a perc, s óra röppen!A beszélgetés kedvemre való volt,mindegy, hogy ki ült mellém, hiszen közben mind őszintén szólt, egyikük se pózolt.Így megjelentek féltve őrzött titkok,az érzelemmel egyik éj sem spórolt: folyt könny, volt ének, indulatos szitkok,kis nosztalgia ébredt egyesekben,s így vigaszölelésre is volt indok. Mint szempilla, ha könnysúly alatt rebben,az emlékezés éppúgy bús, mint édes,de még magam sem vagyok biztos ebben. Az itt és ott kontúrja már nem éles,a jelen, s akkor egy hajóban ringat,s a pillanat most ugyanolyan fényt les. A sorsom könyve mától bármit írhat,s a jövőmben akármi bú lakozna,e két nap, mint két örömpárú rím hat. Miénk az élmény egyenként, s megosztva,mindenkinek jut saját szelet emlék,hogy találkozókra magával hozza. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágAmíg el nem mészHa majd elmész,fogják mondani:milyen jó, hogy voltál!Fognak hiányodkönnyeiben kéjesenlubickolniazok, akik észre se vettéklétvergődésed,tükrödet cinikus félrenézésselkerülték.Hisz akkor már nem kellszembesülniük,nem kell megérteniük,átlátniuk,belátniuk,elfogadniuk.Talán lesz egy gusztustalanmegemlékezés,s ők úgy érzik, elégtételt kaptála mellőzöttségért. Nem érdemes keresnedaz érdemtelenül magasak,az érdeklődés nélküliérdekemberek kegyét,látszatbarátságát! Mert, ha majd elmész,lesznek, akikcsak lehajtják a fejüketa sóhaj súlyától,vagy bánatmosollyalkeresik belső albumukbanképeidet, szavaidat. Velük kell ma mégleülnöd egy-egy beszélgetésfélhomályos meghittségében,amíg lehet,amíg el nem mész. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágTanárestBehúzta fényzáró függönyét az este,csupán a bútorokat mutatjaaz ablak sötét háttér elé festve,a bent titkát foglalja aranyba,s nem látsz mögé, fürkészheted egyre,hiába. Eltűnt a kint világa,s könnyebben fordul a tanár figyelmesok ifjú elme gondolatára. Mert nem bálok tolongnak szobájában,nincs hangzavar szorgos asztala körül.Parázsszín tollal ír, szürkére váltan,míg székén éjárnyban nappala ül.Füzet előtte, mögötte órái,hol reményfeszítőn próbálkozott,hogy zajhabzsolásban ki tudjon állni,s felépítsen érdeklődésromot. Most olvas, s a polcáról reákacsintsok klasszikus, higgadtan lángoló,csábító versek dallamkalásza ring,s keze alatt egy álmos nebulóverejtékező tollának termése:kezdő szintű mondatszerkezetek(a bonyolultak óráját lekéste),s szükségtelennek hitt ékezetek. Úgy várja a végét, ahogy ő is tán,ki a sorokat papírba véste,s együtt lélegeznek fel a jegy láttán:görbül. Érzik mindketten: megérte.Eggyel kevesebb - sóhajt fel a lámpa -fogalmazás várja ítéletét.A teája langyos mélybarnaságbaolvad hűléstől nem vesztve hitét. A végtelenség illata leng körbe,álom ez, tudja, s nem is hiszi el,hogy torz arccal bámul szövegtükörbe:nincs rajta égi, csupán földi jel.Lerántva sárba sok csillaggondolatalig pislákoló értésjelek……figyel, aláhúz, megjegyzést írogat,megszívlelendő üzeneteket. Lemondón legyintve nyílik egy másik,alig kibetűzhető iromány,egyszerre mégiscsak mosolyra számítpár mondat, a hős megfejtés nyomán:mit tesznek, vajh, a szöges ellentétek?Bíz, azok mind felütik fejüket.arcát e képcsoda kiötlőjéneksimítja, s mond érte köszönetet. Talán ez! Reméli egyet kinyitva,s valóban, végre értelmét nyeriaz áldozat. Rálép az íves hídra,mely tanítványával összeköti.Alattuk mélység, rejtélyekkel teli,felettük villanó jelzőtüzek,mint sebre gyógyírt, szavait kenia társnak, akit mutat a füzet. Mára elég lesz! Lassan ébredni kell,s családot látni, közel arcokat,beszélgetni s egymást úgy ölelni fel,mint kagylót mi gyöngyöket tartogat.Az asztal elárvul, fény nem fürdeti,a lámpa pihegve hunyja szemét,vérét adó toll magányát élvezi,s a képen nemcsak a háttér sötét. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágHódolatMeghajlok előtted,társadalmunk erős tartóoszlopa,önkeménységed világgá kiáltó,ég felé kapaszkodó,görcsösen felhőbemarkolós semmit érő,süket Nagyképűség! Nélküled mindenkisszerűségesélytelenül próbálkozna,hisz eleve kudarcra lenne ítélve.Te emeled fel a sárbóla férget,s mutatsz neki oly fényességet,melytől elvakultana sár fiait többé nem kellmeglátnia! Legyőzöd az igazságtalanerkölcsi értékrendet,mely szerint az érdemeseknekkell érvényesülniük,s esélyt adsz a szegény érdemtelennek,hogy öncsillogását élvezhesse! Hála Nékedaz emberséget eltakarószemellenzőért,a lelki alacsonyságot megszüntetőmagas lóért,a magabiztosság dicsőlátszatáért! Meghajlok előtted,hogy megkíméljelek attóla szándékos pillanattól,amikor a szemedbe nevetek,vagy köpök. Kép: Salvador DalíForrás: https://www.allposters.ca/-sp/The-Temptation-of-St-Anthony-c-1946-posters_i336940_.htm
Szoó VirágA költészet templomábanBeléptél, ajtóm nyitva állott,hát üdvözöllek hajlékomban!De tudd, vannak olyan szabályok,amikhez ragaszkodni szoktam: ha írsz, ne finomkodj, ne szégyelljhűséget valóság szavához!Mutass mindent őszinteséggel,ne légy, ki semmit fel nem áldoz! Tedd önként makacs oltáromrakényelmét kedves, szép soroknak,legyen itt olyan is kimondva,min talán mások fintorognak! Magaddal kíméletlenül bánj,keresd mélyed rejtett sebeit!Másnak szemére semmit se hányj,mert mindenki egyaránt segít. Általuk látsz, érzel és szólalsz,változásod is tőlük kapod.Ha élsz, köszönd! Ha majd belehalsz,verseidet nálam hagyhatod. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágHamlet Szemedbe néz,s magába lát a Töprengés.Rideg, érzelmetlen arcokveszik körül, s bámulják,amint a szakadékba zuhannak,amint a szakadékba zuhan,s nem értik.Ő sem érti, miért most,miért ittkell tűrnie balsorsanyűgét, s nyilait.Bolond!Címkét rá,s mi nyugodtan dőlhetünkhátra,nem rólunk szólta dráma. Kép: https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=881
Szoó VirágSzuperhős Ma szuperhősnek álmodom magam,s a távolság csak percnyi gondolat,keresztülzúgva téren és időntörök, ha kell ajtót s kórházfalat. Magánya karmából ma mentem énanyám, ki lassú gyorsulásban él,s lebénult végtagjait emelemapámnak, ki tán újra járni fél. Megmentem őket, s hinni engedem,hogy hosszú élet vár túl kínokon,és elcsüggedni életvágyukat,esküszöm, hogy egy percre sem hagyom! Kép: 
Szoó VirágJuharnyugalom A ház előtt az utcávalegyidős juharfa lombja tükrözi a felkelő nap huncutmosolyát,árnyéka nyári búvóhely,hőségben pihegőpillanat.Alatta ébredező üldögélésmagányreggelente kávét ölel,hiszen a kanapét csak egyházfal választja el a vastag törzsű biztonságtól.Az ablak átengedi a tekintet álomszínű fényét.Lenyűgöz magas ereje,apróságom érzete kerget,hogy megöleljem, s hagyjam,ahogy a hosszabb élet nyugalmávalszemlélje hangyafutkározásom.Álmomban odvába bújok,s évgyűrűibe beleolvadok. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágSzombat reggel Még most fordul kényelmesebboldalára az álom a hálószobákban,s én már kávémelegbengondolom végig, mi vár ma rám:a szennyestartó már alig szuszog,megfeküdtük a gyomrát levetettgondjainkkal,az ő könnyítésével kezdem majdtettvágyam csillapítását.Bár tegnap cipeltem haza teli szatyrokbana heti menüt, s a háztartásihiányt,friss kenyér kell, s talán néhány kifli,a pékség nincs messzelegalább.Rég nem volt ilyen szombat, hogyfőzés nem vár, mert tegnapról maradtleves, s a tészta sem romlott meg,a másnapos étel a fejjel ellentétbennem fáj.Egy hete várják szétdúlt kupacbana múlt hétvégi tiszta fehérneműk,hogy elbújhassanak végre fiókzugokba,hiába.Senki meg nem sajnálta ziláltságuka kanapén,ma, ígérem nekik, végre segítek rajtuk.Egy pár túracipő, s egy hálózsákkuksol valahol egy polcon egy boltban,s reméli, hogy társa lehet gyermekemnek,s elkísérheti a táborba, ezértmár készül, hogy ha odamegyünk,integethessen, észrevetesse magát,s jöhessen velünk haza.Most villan elém egy fürdőruha képe isugyanott, hogy ott ne hagyjuk árván!Az ebéd utáni mosogatáscsak ujjgyakorlat, mondhatnikikapcsolódás csupán,mert közben már hallom, ahogyakaratlanul tenyésztett pormacskáinka porszívó meleg porzsákkuckójáértnyávognak,s a felmosó nyelve fagylaltkéntízlelgetné a parkettáink, s járólapjainksimaságát.Báli csillogást óhajt a fürdőszoba,s a tükör is végre foltmentesen kacsintanavissza rám.A hétközben mosógépbe gyűrtruhák ráncsimító kezelésértállnak sorba,és hazahozott szellemi munkaül a vállamon, időnként beleharapva,hogy el ne felejtsem! A bögrémben már csak a kanál üldögél,nincs tovább ürügyem a betűkre.Pedig játszanék rímekbefilozofikus mélységeket,s csillantanék elmeszikrákat. De valakinek le kell élniea szombatomat. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágKirándulástercinák Kiszállva a hétköznapok buszábólszép panorámás üdülőhöz értem,hol fás domboldal emlékeket ápol. Mint régi szempárok, a tóra néztem,csodáltam túlpart vízre simulását,felhők úsztak, s kedvem nem borult mégsem, hisz, hogy önmagad túlpartjára láss át,hogy átemelkedj bánatodon lassan,nevetés kell! S gondtalan társaságát a jókedvnek én ajándékba kaptam:egy majd’ osztálynyi ifjú volt köröttem,kikkel közösen két napot múlattam, ily közösségben a perc, s óra röppen!A beszélgetés kedvemre való volt,mindegy, hogy ki ült mellém, hiszen közben mind őszintén szólt, egyikük se pózolt.Így megjelentek féltve őrzött titkok,az érzelemmel egyik éj sem spórolt: folyt könny, volt ének, indulatos szitkok,kis nosztalgia ébredt egyesekben,s így vigaszölelésre is volt indok. Mint szempilla, ha könnysúly alatt rebben,az emlékezés éppúgy bús, mint édes,de még magam sem vagyok biztos ebben. Az itt és ott kontúrja már nem éles,a jelen, s akkor egy hajóban ringat,s a pillanat most ugyanolyan fényt les. A sorsom könyve mától bármit írhat,s a jövőmben akármi bú lakozna,e két nap, mint két örömpárú rím hat. Miénk az élmény egyenként, s megosztva,mindenkinek jut saját szelet emlék,hogy találkozókra magával hozza. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágAmíg el nem mész Ha majd elmész,fogják mondani:milyen jó, hogy voltál!Fognak hiányodkönnyeiben kéjesenlubickolniazok, akik észre se vettéklétvergődésed,tükrödet cinikus félrenézésselkerülték.Hisz akkor már nem kellszembesülniük,nem kell megérteniük,átlátniuk,belátniuk,elfogadniuk.Talán lesz egy gusztustalanmegemlékezés,s ők úgy érzik, elégtételt kaptála mellőzöttségért. Nem érdemes keresnedaz érdemtelenül magasak,az érdeklődés nélküliérdekemberek kegyét,látszatbarátságát! Mert, ha majd elmész,lesznek, akikcsak lehajtják a fejüketa sóhaj súlyától,vagy bánatmosollyalkeresik belső albumukbanképeidet, szavaidat. Velük kell ma mégleülnöd egy-egy beszélgetésfélhomályos meghittségében,amíg lehet,amíg el nem mész. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágVigyázat! Fertőző! Arra kérlek benneteket,hogy vigyázzatok!Igazságvágynak álcázottüvegcsébe töltöttelégedetlenségforrásotokbólfakasztottfájdalomszérumotokatne kínálgassátok gyógyírkéntmásoknak!Háborgásvírusotokkalne fertőzzétekszeretteiteket! Kép: 
Szoó VirágTanárest Behúzta fényzáró függönyét az este,csupán a bútorokat mutatjaaz ablak sötét háttér elé festve,a bent titkát foglalja aranyba,s nem látsz mögé, fürkészheted egyre,hiába. Eltűnt a kint világa,s könnyebben fordul a tanár figyelmesok ifjú elme gondolatára. Mert nem bálok tolongnak szobájában,nincs hangzavar szorgos asztala körül.Parázsszín tollal ír, szürkére váltan,míg székén éjárnyban nappala ül.Füzet előtte, mögötte órái,hol reményfeszítőn próbálkozott,hogy zajhabzsolásban ki tudjon állni,s felépítsen érdeklődésromot. Most olvas, s a polcáról reákacsintsok klasszikus, higgadtan lángoló,csábító versek dallamkalásza ring,s keze alatt egy álmos nebulóverejtékező tollának termése:kezdő szintű mondatszerkezetek(a bonyolultak óráját lekéste),s szükségtelennek hitt ékezetek. Úgy várja a végét, ahogy ő is tán,ki a sorokat papírba véste,s együtt lélegeznek fel a jegy láttán:görbül. Érzik mindketten: megérte.Eggyel kevesebb - sóhajt fel a lámpa -fogalmazás várja ítéletét.A teája langyos mélybarnaságbaolvad hűléstől nem vesztve hitét. A végtelenség illata leng körbe,álom ez, tudja, s nem is hiszi el,hogy torz arccal bámul szövegtükörbe:nincs rajta égi, csupán földi jel.Lerántva sárba sok csillaggondolatalig pislákoló értésjelek……figyel, aláhúz, megjegyzést írogat,megszívlelendő üzeneteket. Lemondón legyintve nyílik egy másik,alig kibetűzhető iromány,egyszerre mégiscsak mosolyra számítpár mondat, a hős megfejtés nyomán:mit tesznek, vajh, a szöges ellentétek?Bíz, azok mind felütik fejüket.arcát e képcsoda kiötlőjéneksimítja, s mond érte köszönetet. Talán ez! Reméli egyet kinyitva,s valóban, végre értelmét nyeriaz áldozat. Rálép az íves hídra,mely tanítványával összeköti.Alattuk mélység, rejtélyekkel teli,felettük villanó jelzőtüzek,mint sebre gyógyírt, szavait kenia társnak, akit mutat a füzet. Mára elég lesz! Lassan ébredni kell,s családot látni, közel arcokat,beszélgetni s egymást úgy ölelni fel,mint kagylót mi gyöngyöket tartogat.Az asztal elárvul, fény nem fürdeti,a lámpa pihegve hunyja szemét,vérét adó toll magányát élvezi,s a képen nemcsak a háttér sötét. Kép: Szoó Virág
Szoó VirágHódolat Meghajlok előtted,társadalmunk erős tartóoszlopa,önkeménységed világgá kiáltó,ég felé kapaszkodó,görcsösen felhőbemarkolós semmit érő,süket Nagyképűség! Nélküled mindenkisszerűségesélytelenül próbálkozna,hisz eleve kudarcra lenne ítélve.Te emeled fel a sárbóla férget,s mutatsz neki oly fényességet,melytől elvakultana sár fiait többé nem kellmeglátnia! Legyőzöd az igazságtalanerkölcsi értékrendet,mely szerint az érdemeseknekkell érvényesülniük,s esélyt adsz a szegény érdemtelennek,hogy öncsillogását élvezhesse! Hála Nékedaz emberséget eltakarószemellenzőért,a lelki alacsonyságot megszüntetőmagas lóért,a magabiztosság dicsőlátszatáért! Meghajlok előtted,hogy megkíméljelek attóla szándékos pillanattól,amikor a szemedbe nevetek,vagy köpök. Kép: Salvador DalíForrás: 
Szoó VirágA költészet templomában Beléptél, ajtóm nyitva állott,hát üdvözöllek hajlékomban!De tudd, vannak olyan szabályok,amikhez ragaszkodni szoktam: ha írsz, ne finomkodj, ne szégyelljhűséget valóság szavához!Mutass mindent őszinteséggel,ne légy, ki semmit fel nem áldoz! Tedd önként makacs oltáromrakényelmét kedves, szép soroknak,legyen itt olyan is kimondva,min talán mások fintorognak! Magaddal kíméletlenül bánj,keresd mélyed rejtett sebeit!Másnak szemére semmit se hányj,mert mindenki egyaránt segít. Általuk látsz, érzel és szólalsz,változásod is tőlük kapod.Ha élsz, köszönd! Ha majd belehalsz,verseidet nálam hagyhatod. Kép: Szoó Virág